Kevés szó forog ma közszájon, amelynek jelentéséről annyi ellentmondó információval, ugyanakkor tartalmáról annyi közvetlen, érzéki tapasztalattal rendelkezünk, mint a design (vagy lassan szalonképessé váló fonetikus magyar átiratában: dizájn).
Elméleti emberektől meggyőző gondolatokat hallhatunk arról, hogy a design művészet, alkalmazott művészet, mesterség, tudomány, marketingeszköz, stílus, módszer és így tovább. Mások úgy vélik, hogy a design szerepének és tartalmának folytonos változása miatt nem érdemes, nem is lehet ma a szó jelentését egyértelműen meghatározni.
Ugyanakkor nap mint nap találkozunk a designnal. Véleményt alkotunk és döntéseket hozunk róla, amikor nyakkendőt, karórát, konyhabútort, autót vásárolunk, kiválasztunk vagy elutasítunk valamit a termékek felkínált választékából. Élvezzük a design áldásait, mert kényelmes a fotel, amelyben ülünk, jól olvasható az újság, amit böngészünk, megbízható és könnyen kezelhető a jármű, amiben utazunk. Vagy éppen felbosszant minket, mert félrecsorog a tea a kannából, vízhólyagot okoz a fúrógép, nyomasztó a tér, ahová belépünk, nincs elég hely az űrlapon, ahová be kellene írni a nevünket.
Sokan azt gondolják, hogy a design úri sikk, kevesek szórakozása, színes-szagos magazinok olvasóinak, luxusmárkák presztizsfogyasztóinak magánügye. Mások szerint gyártók, kereskedők dolga. Valójában a design igazi közügy. Mindannyiunké, hiszen mélyen érinti, megannyi ponton és módon befolyásolja életkörülményeink alakulását, az élet minőségét.
A szó jelentése
Az angol design szó a latin designo illetve az olasz disegno formából ered. Alapjelentése: szándék, terv, de jelenti magát a tervezési tevékenységet, illetve annak eredményét is.
Az ipari termeléssel összefüggő formaalkotó tevékenység, konkrétan a gyártmányforma tervezés megnevezésére, az industrial design szókapcsolatban a XX. század elejétől terjedt el, kezdetben angol nyelvterületen, majd a második világháború után világszerte, rendre kiszorítva vagy részben helyettesítve az új jelenség megnevezésére kimódolt különféle nyelvi megoldásokat (esthétique industrielle, Formgestaltug, Formgebung, tehnyicseszkaja esztyetika, ipari művészet, stb). Közben a design szó polgárjogot nyert számos, az ipari formatervezéssel rokon szakma és tevékenység megnevezésére is (engineering design, graphic design, fashion design, stb). Az utóbbi években pedig egyre általánosabbá vált önálló, megkülönböztető jelzők nélküli használata mindezekre a tevékenységekre, összefüggésben a szakterület szerkezetét, belső viszonyait és társadalmi szerepét érintő változásokkal.
Mióta széles körben elterjedt a design szó használata, megjelent néhány sajátos jelentés-árnyalata is: a közbeszédben a „dizájn” és „dizájnos” egyrész a célszerű, puritán, elegáns formálás, másrészt gyakran az extravagancia és luxus szinonímájaként jelenik meg.
Definiciók
Valójában a design szónak önmagában nincs minősítő, sem pozitív, sem negatív tartalma. (Erre utal Frank Dudas kanadai designer sokat idézett bon-mot-ja: „Minden, ami nem véletlenszerűen jön létre, az tervezés eredménye.”)
Ennek ellenére a szakterület művelői évtizedek óta meg-megújuló kísérleteket tesznek –
hivatásuk céljának, tevékenységük tartalmának meghatározása mellett – a design értékszempontjainak rögzítésére is. Mitől jó vagy rossz egy design? Mi a designer feladata és felelőssége ezzel kapcsolatban?
Az Ipari Formatervezési Társaságok Nemzetközi Tanácsa (ICSID) Definíció és Doktrina Bizottsága 1967-ben az alábbi választ adta erre a kérdésre:
„Az ipari formatervező feladata, hogy tárgyaknak és szolgáltatásoknak olyan formát adjon, hogy azok az emberi életvitelt hatékonnyá és kielégítővé tegyék. Az ipari formatervező működési területe gyakorlatilag minden ember alkotta dologra kiterjed, de különösen azokra, melyeket tömegesen és gépi úton termelnek.”
Hasonló eredményre jutott Thomas Maldonado designer és teoretikus máig legtöbbet idézett definíciójában:
„Az ipari formatervezés alkotó tevékenység, melynek célja az ipar által gyártott tárgyak alaki tulajdonságainak meghatározása. Ezek az alaki tulajdonságok nemcsak külső jellegzetességek, hanem azok az alapvető szerkezeti és funkcionális viszonyok, amelyek összefüggő egységgé alakítanak egy rendszert, mind a készítő, mind a felhasználó szempontjából.”
Jóllehet az ICSID ezt a megfogalmazást elfogadta és néhány éven át széles körben terjesztette, a szervezet később úgy határozott, hogy dokumentumaiból – figyelemmel a szakterületen zajló folyamatos változásokra – töröl mindenféle meghatározást.
Ez a döntés természetesen nem írta felül a hivatás művelőinek és a szakma teoretikusainak azt az igényét és törekvését, hogy időről időre értelmezzék a területen zajló változásokat és megkíséreljék megfogalmazni saját helyzetüket, feladataikat.
Ilyen kísérlet volt az 1990-ben közzétett, közel száz világszerte ismert designer által jegyzett Müncheni Design Charta, amely szerint:
„Az európai formatervezés lényegében nem más, mint a kultúra technológiai és emberközpontú szempontjainak egyensúlya. A design célja mindig is az volt, hogy földünket humánussá és lakhatóvá tegye, ugyanakkor mesterséges környezetünkön belül hozzájáruljon az élet minőségének javulásához.”
Mai fogalmaink szerint, és a nemzetközi gyakorlatban, a design a szakmák széles spektrumát felölelő tevékenység, amely három nagy területen érhető tetten:
- a tárgytervezésben (különféle használati tárgyak, ipari termékek formálása, az öltözködési és lakberendezési cikkektől a munkában, a közlekedéshez, vagy a kulturális- és sporttevékenységekhez használatos eszközökig),
- a téralkotás területén (az épített környezet és belső tereinek alakítása),
- a vizuális kommunikáció világában (ide értve a tervezőgrafika különféle műfajait, mint a nyomtatott sajtótermékek, reklámanyagok, emblémák, piktogramok, komplex arculati rendszerek, a csomagolási grafika, vagy az internetes megjelenés tervezése).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése