napkelte

" Valaki megszületik és valaki él.
Mások meghalnak és eltűnnek.
De minden nap van napkelte és napnyugta.
A feladatod mégis túlélni a sötétséget. "

"Mindig tudd: A dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő - a pillanat, amelyben élsz."

maxcity design

Legyen időd

Legyen időd a munkára – ez a siker ára.
Legyen időd a játékra – ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre – ez a lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra – ez az erő forrása.
Legyen időd, hogy kedves légy – ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra – ez az út vezet a csillagokhoz.
Legyen időd szerelmesnek lenni – ez az igazi öröm az életben.
Legyen időd, hogy körülnézz – túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is, szeressenek – ez isteni kiváltság"

4fal design

Aquilla design

Boldogság gyere haza

A boldogság csupán egy a sokféle tudatállapot közül, mégis különleges, kivételezett helyzetet foglal el az ember életében.

Mindenki vágyakozik utána, keresi arra a kérdésre a választ, hogy lehet megtalálni a hozzá vezető utat, és ha megleltük, mit kellene tenni azért, hogy velünk maradjon, ne tűnjön el hullócsillagként.

Ki a szerelemtől, anyaságtól, vagyontól, hatalomtól reméli, hogy beteljesül a benne élő boldogság utáni vágy eszméje. Aztán amikor eléri őt a pillanat felfokozott intenzitása, megrémiszti az önelvesztés, vagy egyszerűen képtelen közel engedni magához, nem elég nyitott a befogadására.

Mintha ennek az érzésnek nem lenne jelene, csak múltja és jövője. Néha akkor jövünk rá, hogy egy-egy pillanatban mennyire boldogok voltunk, amikor az már az emlékeink tárházának alkotóelemévé vált. Majd reménykedve vágyakozunk és várakozunk, néha megpróbáljuk kierőszakolni a sorstól, elébe megyünk és csalódunk.

Pedig a boldogság mindig körülöttünk van, csak gyermeki, őszinte látásmóddal kell keresni, rácsodálkozni a világra. Vannak napok, amikor már reggel, miután a szempillánk felnyílik, szépnek látjuk az életünket, a világot, önmagunkat. Ezeken a napokon a tavaszi napsütés, a kintről behallatszó madárcsicsergés, egy jó zene is elvarázsol minket, és boldogok vagyunk -- mert ez az érzés nem megvásárolható.

Álmodtam

Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelentavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,naponta többször ehetem.

Mi kell még - kérdik -, nem elég? Örülök persze - szólanék,

de csak a fejem ingatom. Állok némán - és álmodom.