Miért keresnék távoli csodákat? hiszen, hogy élek, maga is csoda! :) Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem, csodálni ezt meg nem szűnök soha. Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, csoda, hogy érzek és gondolkodom, képzeletemben képek szárnyasodnak s betűhálómmal őket elfogom.
Csodálhatnám a napot és a holdat s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; de mért szállnék a messzi csillagokra, hiszen csoda az én kis életem. :)Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni, mi a remegés, mi a félelem? Csodálatos, hogy mennyiféle kép van, s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni kevesen tudják ám a képeket, művésznek mondják az ilyen varázslót, aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom? Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése