2008. május 27., kedd
2008. május 18., vasárnap
Az idő pénz
Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga?
2008. május 11., vasárnap
2008. május 6., kedd
Mesés erdő
Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattam nem sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében.
Csak megyek és arra gondolok, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak. A fák, ahogy susognak a szellővel. A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.
És ahogy megyek, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol meglelem az Angyalok Rétjét.
Nem tudhatom, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemem.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül mellém lépnek, és kincseikkel töltik meg a szívemet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Ha visszatérek újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzám, én mégis jóval viszonozom gonoszságukat, szeretettel vagyok
mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívemben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártam.
Csak megyek és arra gondolok, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak. A fák, ahogy susognak a szellővel. A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.
És ahogy megyek, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol meglelem az Angyalok Rétjét.
Nem tudhatom, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemem.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül mellém lépnek, és kincseikkel töltik meg a szívemet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Ha visszatérek újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzám, én mégis jóval viszonozom gonoszságukat, szeretettel vagyok
mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívemben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártam.
2008. május 4., vasárnap
2008. május 3., szombat
Az ember különböző korszakokat él végig...
Az ember különböző korszakokat él végig...Először csak az élet nagyszerûségéről ábrándozunk,megbízunk mindenben, elhiszünk mindent,és az a véleményünk,hogy a világ egyetlen mennyország.
Ezt követi a csalódás, a harc keserves ideje; az ember látja, mint semmisülnek meg legszebb álmai, legkedvesebb reményei,az embert megkörnyékezi az élet üressége és hiábavalósága,
elkeseredünk, még csak látni sem akarjuk a jót, halálosan fáradtak vagyunk, közömbösek és érzéketlenek vagyunk minden iránt,
míg végre a harmadik fázisba lépünk és olybá vesszük az életet, amilyen.
Ekkor már nem akarjuk észrevenni a rosszat,
nem keresünk tökéletességet, és hajlandók vagyunk kiemelni
mindenben azt a kevés jót, amit találunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)