Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattam nem sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében.
Csak megyek és arra gondolok, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak. A fák, ahogy susognak a szellővel. A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.
És ahogy megyek, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol meglelem az Angyalok Rétjét.
Nem tudhatom, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemem.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül mellém lépnek, és kincseikkel töltik meg a szívemet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Ha visszatérek újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzám, én mégis jóval viszonozom gonoszságukat, szeretettel vagyok
mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívemben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártam.
Csak megyek és arra gondolok, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak. A fák, ahogy susognak a szellővel. A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.
És ahogy megyek, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol meglelem az Angyalok Rétjét.
Nem tudhatom, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemem.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül mellém lépnek, és kincseikkel töltik meg a szívemet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Ha visszatérek újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzám, én mégis jóval viszonozom gonoszságukat, szeretettel vagyok
mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívemben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése