Az ember különböző korszakokat él végig...Először csak az élet nagyszerûségéről ábrándozunk,megbízunk mindenben, elhiszünk mindent,és az a véleményünk,hogy a világ egyetlen mennyország.
Ezt követi a csalódás, a harc keserves ideje; az ember látja, mint semmisülnek meg legszebb álmai, legkedvesebb reményei,az embert megkörnyékezi az élet üressége és hiábavalósága,
elkeseredünk, még csak látni sem akarjuk a jót, halálosan fáradtak vagyunk, közömbösek és érzéketlenek vagyunk minden iránt,
míg végre a harmadik fázisba lépünk és olybá vesszük az életet, amilyen.
Ekkor már nem akarjuk észrevenni a rosszat,
nem keresünk tökéletességet, és hajlandók vagyunk kiemelni
mindenben azt a kevés jót, amit találunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése