Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém.
Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut?
Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelentavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szőnyegem,naponta többször ehetem.
Mi kell még - kérdik -, nem elég? Örülök persze - szólanék,
de csak a fejem ingatom. Állok némán - és álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése